2010. július 29., csütörtök

Naplórészlet - Fehér nyúl szindróma


Az alábbi bejegyzés személyes élményekre épül, ám ettől függetlenül igyekeztem megtartani elbeszélői stílusom és nézőpontom tárgyilagosságát
.

A kifejezést magam állítottam fel, a nem régiben hatalmába kerített szorongás deklarálására, amennyiben úgy érzi Nyájas olvasó, hogy a következőkben általam vázolt tünetegyüttesnek van lejegyzett meghatározása, kérem ne habozzon tudatni velem!

A szindrómának nincsenek külső jegyei, a külvilág számára abszolút érzékelhetetlen lefolyású és a páciens is csak az úgymond végső stádiumban érzékeli meglétét, ami abból eredeztethető, hogy az un. betegségnek csupán egy szimptómája.
A egyetlen tünetet a páciens az ébrenlét bekövetkezésével észleli, ugyanis az álom az az állapot amibe a szorongásos félelem észlelhetővé válik. Ezen szimptóma nyilvánvalóvá teszi, hogy a betegség gyökerei a tudatalattiban rejteznek.
A betegség tünetei természetesen nem állandó jellegűek, sőt kifejezetten epizodikusak, ugyanis a tünetek csupán egy felfokozott érzelmi állapot, egy megnövekedett adrenalin szint hatására jelentkeznek, amelyet egy a páciens által fontosnak tartott találkozó, társadalmi esemény vagy egyéb történés idéz elő.

2010. július 26., hétfő

Ők is csak ... bohócok

A gonosz bohócok is vágynak a szeretetre!
Tudom rossz vicc de lásd John Wayne Gacy esetét...

2010. július 7., szerda

Érthetetlen félelmeink: A Coulrophobia

"A Coulrophobia abnormális vagy szélsőséges félelem a bohócoktól. Bár gyakori kifejezés, a pszichológiában nem használatos."A félelem maga évszázados múltra tekint vissza, bár először 1990-ben írták le, a kifejezés a görög koulon (végtag, gólyaláb) szóból származik. A bohócok mindig is ott voltak a történelem során az ókori Róma gladiátoraitól a középkor torzszülöttein keresztül, korunk festett arcú nevettetőiig, és ha jobban belegondolunk a félelem nem is annyira irreális. A szakvélemények szerint a félelmet egy gyermekkori rossz élmény váltja ki főként, mindemellett fő félelem forrásként a bohócok sminkelt arcát és ezzel eltúlzott vonásaikat jelölik meg, bár személy szerint elvétetnek találom ezen feltevés ugyanis a nők is hajlamosak túlzásba vinni a sminkelést (itt főleg az idősebb hölgyekre kell gondolni, amint kikenve kifenve nekiindulnak a piacnak). Visszatérve a gyermekekhez, a bohócok játékát szokták felelőssé tenni, ugyanis legtöbbször egymást figurázzák ki és bántalmazzák ami téveszméket okozhat a gyermekben. Bár nem hiszem hogy a bántalmazás és gúnyolódás csírája inkább egy bohóc mintsem az otthoni környezet hatására alakulna ki a gyermekben (ha kialakul természetesen), de ez már sokkalta reálisabb félelem alapnak vehető. A gyermekek tanulási módszere igen összetett logikai kapcsolatokból épül fel, amelyeket felnőtt fejjel nehezen vagy egyáltalán nem vagyunk képesek átlátni, ám az valószínűleg mindenki számára nyilvánvaló, hogy ha a gyermek azt látja amint a bohóc egy hallal veri el társát míg az nem könyörög irgalomért, akkor ugyancsak valószínű, hogy a renitens figura nem mint barátságos alak fog megjelenni a gyermek későbbi asszociációiban, s mivel a gyermeki fantázia mindennél hajlamosabb a túlzásra, még groteszkebbé fog tenni egy amúgy sem hétköznapi lényt, ami nem csoda ha álmatlan éjszakák sorozatához és akár felnőttkort is végigkísérő szorongásos félelemhez vezet.


The Evil Clown by ~chiaroescuro on deviantART

2010. július 3., szombat

Tárgyfetisizmus-avagy a ragaszkodás, mi öröktől való

...avagy a gyűjtő szenvedély filozófiája.
Mindnyájunkba bele van kódolva valami módon, hogy ragaszkodunk ahhoz amink van, még ha nem is kivétel nélkül minden tárgyunkhoz. Nyilvánvalóan mindenkinek van legalább egy olyan tárgya amihez foggal körömmel ragaszkodik, ez normális esetben nem merül ki egy tárgyban, hanem komplett tárgykört von maga után, ami egyszerre lehet szervezett és szervezetlen. Itt konkrétan a szervezetlenség egy szélesebb körű szervezettségi rendszert jelent. Szervezett alatt tehát egy konkrét gyűjteményt értünk, ami egy témában tartalmaz tárgyakat és szervezetlen alatt pedig olyan tárgyakat amik nem egymáshoz sokkal inkább hozzánk kötődnek, egyfajta emlék útján, tehát itt a tárgy már szimbolikusabb értelmezést kap, mint egy gyűjtemény esetében, hiszen itt a tárgy egyfajta emlékeztető, eseményhez vagy személyhez kapcsolhatóan.
Idővel minden tárgy kifekszi a maga helyét, tehát ha hosszú időt töltünk velük akkor szimbólummá emlékké válnak, amitől általában nem szívesen válnánk meg.


2010. július 2., péntek

Tim Burton - Vincent

Vincent Malloy is seven years old,
He’s always polite and does what he’s told.

For a boy his age he’s considerate and nice,
But he wants to be just like Vincent Price.

He doesn’t mind living with his sister, dog and cat,
Though he’d rather share a home with spiders and bats.

There he could reflect on the horrors he’s invented,
And wander dark hallways alone and tormented.

Vincent is nice when his aunt comes to see him,
But imagines dipping her in wax for his wax museum.

He likes to experiment on his dog Abercrombie,
In the hopes of creating a horrible zombie.

So he and his horrible zombie dog,
Could go searching for victims in the London fog.

His thoughts aren’t only of ghoulish crime,
He likes to paint and read to pass the time.

While other kids read books like Go Jane Go,
Vincent’s favorite author is Edgar Allen Poe.

One night while reading a gruesome tale,
He read a passage that made him turn pale.

Such horrible news he could not survive,
For his beautiful wife had been buried alive.

He dug out her grave to make sure she was dead,
Unaware that her grave was his mother’s flower bed.

His mother sent Vincent off to his room,
He knew he’d been banished to the tower of doom.

Where he was sentenced to spend the rest of his life,
Alone with a portrait of his beautiful wife.

While alone and insane, encased in his tomb,
Vincent’s mother suddenly burst into the room.

“If you want to you can go out and play.
It’s sunny outside and a beautiful day.”

Vincent tried to talk, but he just couldn’t speak,
The years of isolation had made him quite weak.

So he took out some paper, and scrawled with a pen,
“I am possessed by this house, and can never leave it again.”

His mother said, “You’re not possessed, and you’re not almost dead.
These games that you play are all in your head.

You’re not Vincent Price, you’re Vincent Malloy.
You’re not tormented, you’re just a young boy.”

“You’re seven years old, and you’re my son,
I want you to get outside and have some real fun.”

Her anger now spent, she walked out through the hall,
While Vincent backed slowly against the wall.

The room started to sway, to shiver and creak.
His horrid insanity had reached its peak.

He saw Abercrombie his zombie slave,
And heard his wife call from beyond the grave.

She spoke from her coffin, and made ghoulish demands.
While through cracking walls reached skeleton hands.

Every horror in his life that had crept through his dreams,
Swept his mad laugh to terrified screams.

To escape the madness, he reached for the door,
But fell limp and lifeless down on the floor.

His voice was soft and very slow,
As he quoted The Raven from Edgar Allen Poe,

“And my soul from out that shadow floating on the floor,
Shall be lifted –Nevermore!”