2010. július 29., csütörtök

Naplórészlet - Fehér nyúl szindróma


Az alábbi bejegyzés személyes élményekre épül, ám ettől függetlenül igyekeztem megtartani elbeszélői stílusom és nézőpontom tárgyilagosságát
.

A kifejezést magam állítottam fel, a nem régiben hatalmába kerített szorongás deklarálására, amennyiben úgy érzi Nyájas olvasó, hogy a következőkben általam vázolt tünetegyüttesnek van lejegyzett meghatározása, kérem ne habozzon tudatni velem!

A szindrómának nincsenek külső jegyei, a külvilág számára abszolút érzékelhetetlen lefolyású és a páciens is csak az úgymond végső stádiumban érzékeli meglétét, ami abból eredeztethető, hogy az un. betegségnek csupán egy szimptómája.
A egyetlen tünetet a páciens az ébrenlét bekövetkezésével észleli, ugyanis az álom az az állapot amibe a szorongásos félelem észlelhetővé válik. Ezen szimptóma nyilvánvalóvá teszi, hogy a betegség gyökerei a tudatalattiban rejteznek.
A betegség tünetei természetesen nem állandó jellegűek, sőt kifejezetten epizodikusak, ugyanis a tünetek csupán egy felfokozott érzelmi állapot, egy megnövekedett adrenalin szint hatására jelentkeznek, amelyet egy a páciens által fontosnak tartott találkozó, társadalmi esemény vagy egyéb történés idéz elő.


A várakozás alatt felgyülemlő izgalom, az esemény közeledtével egyre hatalmasabb méretűvé válik, ám ez a folyamat csupán az ember bensőjében játszódik le, azonban a mindennapi teendők forgatagában egy nem tudatos elfojtás következik be, ami az alany figyelem elterelődése és koncentrációs képessége okán megy végbe. Közérthetőbben, a fontosabb és főként aktuálisabb elfoglaltságok veszik át az elsődleges helyeket, így a későbbi elfoglaltságok ideiglenesen későbbre raktározódnak. Ám botorság volna azt hinnünk, hogy ezek mint puszta tények tárlódnak el elménkben, ugyanis mintegy attribútumokként, agyunk a hozzáfűződő érzelmeket benyomásokat is elraktározza, így azoknak lehetőségük van változni.
Egy elraktározott gondolat, jövőbeni cselekvés attribútum változása érzelmi és gondolati úton egyaránt megtörténhet. szemléltetésképpen, tegyük fel, hogy meginvitáltak bennünket egy jó barátunkhoz egy kis kerti sütögetésre, meghitt vacsorára, vagy bármiféle nevesebb alkalomra, hangsúlyos, hogy nevesebb alkalomról van szó, ugyanis mint ilyen fokozottabb érzelmi reakciót alkalmas kiváltani, mely esetünkben egy roppant bizakodó elvárás a hangulatot és egészében véve az estélyt illetően. Alapvetően tehát egy pozitív élményként raktározzuk el. Itt meg is állnék egy pillanatra, ugyanis mint látható az elménk összetettsége lehetővé teszi, hogy egy jövőbeli élményt már mint pozitív emlék raktározzon el, ami azzal jár hogy felidézése, mely jövőbeli emlék és emlékeztető kategóriákat egyaránt elfoglalja, pozitív érzéssel fog eltölteni bennünket.

Felmerül a kérdés hogyan változhat egy elraktározódott gondolat, s főleg, hogyan teheti ezt tudat alatt?
A spájzban tárolt befőtt is megpimpósodhat a tudtunk nélkül, ahogy a málnaszörp is megerjedhet, és elménk sem sokban különbözik egy jól felépített kamrától, csupán a változás módszere más, hiszen egy gondolat nem penészedhet meg, vagy éppen hogy mégis de szigorúan csak szimbolikus értelemben.

Visszatérve a szemléltetéshez, ott van agyunkban a gondolat, néha elővesszük, megnézzük, továbbgondoljuk, ízlelgetjük, majd újfent magára hagyjuk. Ahhoz megromoljon külső behatás kell, nagyon ritkán romlik meg egy gondolat magától, persze ha az illető pesszimista életszemlélettel él, akkor nyilván hozzászokott, sőt szinte már önmagának generálja a romlott befőttekkel és penészes cipókkal teli kamrát, mert míg egy átlagos szemléletmódú ember néha szembesül gondolat befőttjei romlásával, a pesszimista így szerzi be őket, de ez különleges körülménynek számít és jelen bejegyzésen belül nem kívánok róla több említést tenni.

A külső behatás mint penészedés esetén a víz, pimpósodás esetén a levegő vagy pára és erjedés esetén a hő, egyértelműen szerzett un. katalizátor.
Mi lehet ilyen katalizátor? A lehetőségek tárháza mint mindig végtelen, esetünkben lehet egy nem kedvelt személy jelenléte, a nagy gonddal kiválasztott és előkészített ruha tönkremenetele, vagy, hogy egy kedves ismerősünk nem lesz jelen az eseményen. Ezen külső behatások azonnali attribútum változást eredményeznek. Ellenben ha nem ér minket ilyen külső behatás, akkor gondolatunk akár a jó bor érik tovább a helyes irányba, az izgalom önnön energiájából táplálkozva megnövekszik, és így érünk el végre a Fehér nyúl szindróma fő katalizátorához, a megnövekedett adrenalin szinthez, ami mint fő és szinte egyedüli kiváltó okként jelölhető meg a szorongásos szemléletzavar értelmezésében. A külön érdekesség, hogy a szindróma igen gyenge hatású, és ez az a nyilvánvaló oka annak, hogy csakis a páciens álmaiban képes riadalmat kelteni. Ugyanis az alany már az álomra való visszaemlékezés pillanatában, vagy az ébredést követő megnyugvás pillanatában nevetségessé és alaptalanná minősíti
a szorongást.



Valójában ez az a pont ahol elérkezünk a név jelentéséhez. Nyilván mindenki ismeri Lewis Carroll méltán híres tündérmeséjét, az Alice csodaországban-t. A mese egyik főszereplője a Fehér Nyúl, akit első ízben zsebóráját szemlélvén, sietve, bajusza alatt mormogva ismerünk meg.
"- Jaj, jaj, tapsi füleimre, villás bajuszomra, még elkésem! -"
A történetből a későbbiekben kiderül, hogy félelme teljesen alaptalan volt, hiszen időben megérkezik a Szívkirálynő krokett party-ára.
Pontosan ez az alaptalan és szorongó félelem volt az ami az elnevezést ihlette, hiszen a szindróma alanya sem szenved valós fenyegetéstől.

Tehát a szindróma nem komoly, nem olyan szintű, hogy gyógyszeres vagy orvosi kezelést igényeljen, valamint általában epizodikus lefolyású és csak bizonyos esetekben következik be. Megjelenése nagyban függ az alany világszemlélettől, életmódjától, alkalmi elmeállapotától és terhelhetőségétől. Egy stressztűrő, jó teherbírású, pozitívabb látás módú egyénnek sokkalta kevesebb esélye van a szindróma átélésére, mint egy fáradékony, legyengült vagy stressztől szenvedő alanynak.

Ajánlott gyógymód: mivel ez egy olyan jelenség amit többnyire túlterheltség, vagy bármilyen okból bekövetkezett időhiány idéz elő, ezért nyugodt, kipihent tisztán tartott elmével és jól beosztott idővel tökéletesen orvosolható. Ha rendben tartjuk a kamrát kevesebb rá az esély hogy valamiről elfelejtkezünk és az megromlik, ez az elménkre ugyanígy vonatkoztatható!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése