2012. március 14., szerda

Egy fiúról avagy "Bubba" Sawyer-től, Thomas Hewittig

Avagy hogyan nőttek fel a horrorfilmek.

Azok az olvasóim akik jártasabbak a horrortörténelemben, már a címből rájöttek, hogy most bizony a mára már kult klasszikusnak számító, és számos folytatást megért The Texas Chainsaw Massacre - ről, (számunkra; A Texasi Láncfűrészes Mészárlás) lesz szó.

Joggal merül fel a kérdés, hogy a megannyi slasher horror közül, miért pont ez az amit össze kellene hasonlítani a remake-ével. A válasz egyszerű, a Texas Chainsaw Massacre nem csak egyszerűen a legnagyobbak között van, de az első legnagyobbak között. 1974-es megjelenésével megelőzte a kikészített álarcú Michael Myers-t (1978), a hokimaszkos zombit, Jason Voorheest valamint a kedves Édesanyját(1980) és mindenki kedvenc mumusát Freddy Kruegert is, aki majd 10 évet várt mígnem előbújt a szekrényből (1984).







A eredeti film alapvetően kis költségvetésű horrorfilmnek indult, ami akár mondhatjuk is meglátszik, bár szerintem az alkotók kreativitása határozottan javított a helyzeten.
Az alapszituáció a jól megszokott, egy maroknyi fiatal nekivág az életnek, persze a balhébusz elengedhetetlen egy ilyen kalandhoz, a mai nézőközönségnek meglepő elem, az hogy ezúttal van egy fogyatékos karakterünk, főhősnőnk Sally Hardesty öccse Franklin, aki tolószékes. és a mai horrorfilmes logika ellenére meglepően sokáig marad életben.
A régi horrorfilmek még egész más világgal várják a nézőket mint a maiak, nincs ez másképp itt sem. A nyitójelenet egyértelműen predesztinálja a film további látványvilágát és hangulatát. A nyitójelenet bár mai szemmel elsőre bárgyú hatást válthat ki, a végére garantált elmebaj. Ez persze nem működne a hang kép és fényhatások tökéletes összhangja nélkül, mint tudjuk a nyitójelenetben egy kihantolt, az oszlásnak igen előrehaladott állapotában álló holttestet látunk, mindössze másodpercekre, ám többször megismételve egymás után. Vaku villan, a holtest láthatóvá válik, majd minden újra sötét, s mindez megspékelve a polaroid gépek eltéveszthetetlen hangjával, amint a fénykép kicsusszan az alsó nyíláson. Nyilvánvaló, hogy a kezdőképsor alapos munka eredménye, a rendező szinte ráerőlteti a nézőre, hogy borzongjon. A csupán pillanatnyi látvány egyszerre kelti fel az érdeklődést, tesz kíváncsivá és borzaszt el, a képsor végére szinte már azt kívánjuk, "többet ne".
A vakuvillanások véget érnek, texasi pirkadat, és íme a kihantolt oszló hulla teljes életnagyságban tárul szemünk elé, egy félreérthetetlen pozícióban. Egyértelmű, hogy az alkotók nem kértek a finomkodásból, azt akarták, hogy a néző a legeslegelején tudja, hogy horrorfilmre ült be.

A stáblistát követő jelenet szinte ragaszkodik ehhez, egy elgázolt tatut látunk, ami amúgy a stáb egyik tagjának magángyűjteményéből kölcsönöztek, s kezdődik is az expozíció.
Megismerjük az öt tagból álló kis bandát, akik azért jöttek, hogy meglátogassák a nagypapát. A temetőben. Ugyanis valaki kihantolja a sírokat. A temetőjárás után aztán bájos főhősnőnk úgy dönt mindenképpen szeretné megmutatni barátainak, a nagyszülői házat ahová gyerekként gyakran jártak. És kezdődjék a bonyodalom.

Texasi Láncfűrészes Mészárlás kötelező motívumok #1:
A stoppos
Elhaladóban, furcsa kinézetével mit sem törődve hőseink felvesznek egy stoppost. 1974ben járunk és horrorfilmet készítünk. A tökéletes stoppos receptje tehát a következőkből épül fel. Legyen visszatetsző. Grimméknek bevált. Honnan ismered fel a negatív karaktert? Hogy ronda, mintha a sötét lélek kiülne a testre. A vasorrú bába a legjobb példa, de nem kevésbé megfelelő Darth Vader vagy akár Piszkos Fred karaktere sem. Egy hosszúkás anyajegy mely uralja az arcot, zsíros haj, beesett arc, és viseltes ruházat, csigolyákból készült karkötő, a nyakban logó különös tarisznyáról nem is beszélve. Második lépés, legyen bogaras, kapjon manírokat, tikkeljen, vagy a hármat egyszerre. A hobbyja a néző számára egyértelművé teszi, hogy ő a felelős a temetőben uralkodó állapotokért. Továbbá egyértelműen hiperaktív, és valószínűleg szellemi visszamaradottsággal is küzd az öncsonkítási hajlamról nem is beszélve. Egyszóval elég ahhoz, hogy mindenki viszolyogjon, ám ahhoz kevés, hogy félelmet keltsen, de ő így tökéletes, hiszen még csak a nyitánynál járunk, a cél egyenlőre csak a figyelem fenntartása, és a hangulatteremtés.

Texasi Láncfűrészes Mészárlás kötelező motívumok #2:
Kasszandra effektus
Horrorfilmnél szinte kötelezővé nőtte ki magát. Hőseink miután megszabadulnak zavaró kompániájuktól. A The Last Chance (utolsó esély) benzinkúton próbálkoznak, ahol természetesen benzin nincs, de egy felettébb készséges tulaj van, aki óvva inti hőseinket, a házlátogatástól, persze intő szavai süket fülekre találnak.

Texasi Láncfűrészes Mészárlás kötelező motívumok #3:
A ház
Sötét, lepusztult, lakatlan. Az a fajta ház amitől a nézők azt ordítják. Ne menjetek be megfogtok halni! Csakhogy ez nem az a ház.
Továbbra is 1974ben járunk, a horrorfilmek nyelvezete sokkal kifinomultabb, sokkal érzékletesebb, itt egy kihalt ház nem több egy kihalt háznál. Üresség fogad, és bár nem egy barátságos hely, a legrosszabb ami történhet veled, hogy rozsdás szögbe lépsz, de térjünk is át "A ház"-ra.

A ház hófehér, makulátlan szinte hívogató és barátságos persze csak szinte. Lehet, hogy kívül patyolat, ám az őt körülvevő környezet beszédesebb mint maga a ház, a hátsó kert tele van kocsikkal, a legkülönbözőbb fajtából, továbbra is 74et írunk így ez többet sejtet minthogy apuci ukrán maffiózó. S a ház mellett álló fáról a legkülönfélébb személyes holmik lógnak alá, ezek közül a kedvencem, a vasúti szeggel átvert zsebóra. Kevés ennél egyszerűbb dolog létezhet ami egyértelműen kifejezi a ház "meg fogtok halni odabent" hangulatát. De térjünk is beljebb.
Ha jól emlékszem azt mondtam, egy régi horrorfilm árnyaltabban érzékeltet, ezt most szeretném javítani, másképp-re. Más hangulatot, más látványt használ.
A ház belső első pillantásra még átlagosnak is nevezhető, közlekedő, lépcsősorral, s hátul egy húzóajtós külön helységgel, mely már több figyelmet követel, vérvörös falával és a rajta függő koponyatrófeákkal.


Ami számunkra érdekes lesz az a nappaliszoba. A nappali egy különleges helység, úgy ismerjük meg, hogy egyik hősnőnk, Pam , fiúja, Kirk után kutatva véletlenül beesik (szó szerint) az elfüggönyözött ajtónyíláson át. A szeme elé táruló látvány azonnal sokkolja, a padlót tollak és csontok borítják, állkapcsok, fogak, lábszárak. A bútorok vagy emberi csontokból készültek, vagy pedig ezzel vannak díszítve. Ez az a momentum ahol a Gain-i hatás igazán érvényesül.
Minden horror rajongó tudja, hogy a texasi láncfűrészes franchise-t mindig is a megtörténtség látszatával próbálták eladni, ami természetesen sikerült is. Ezt a megtörténtséget pedig Ed Gain esetéből merítették, ugyanis ő volt a a sorozatgyilkos aki lámpát, és egyéb berendezési tárgyakat készített áldozataiból.

A szoba berendezésének nagy részét szintén egy stáb tag, mégpedig a sminkes szerezte be, ugyanis ez időtájt, egy állatorvosnál dolgozott asszisztensként, és az ott elaltatott állatokat hozta, el. A nappali szoba berendezésében látható legkülönfélébb állatcsontok innen származnak.

Texasi Láncfűrészes Mészárlás kötelező motívumok #4:

"Who will survive and what will be left of them?"
Az áldozatok halála nem nevezhető se hétköznapinak se egyhangúnak, néhány dolog azonban mégis közös bennük. Leatherface mindegyiküket "mészárszéki" módon öli meg. Kirk az első áldozat, Leatherface egy fémpöröllyel vágja halántékon ahogy a marhákat szokás. Pam miután a nappali szobában ért sokktól menekülni akar, Leatherface egy húskampóra akasztja. Jerry aki Pamék megkeresésére indul, a feje búbjára kapja az ütést a súlyos pörölytől. Franklin aki Sallyvel sötétedés után indul neki a többieket keresni, mellkastól ágyékig végigvágja, majd többször belé döf a láncfűrésszel. A hisztérikus Sally elmenekül.
A 74es film külön érdekessége, hogy csak azt hisszük látjuk amint a gyilkosságok megtörténnek, valójában nem látjuk a becsapódó kalapácsot, vagy a húsba hatoló kampót vagy láncfűrészt, a vérontás csupán érzékeltetve van, a valódi akció kiválóan elvan tusolva, egy ügyes hanghatással, és kiváló operatőri illetve vágói munkával. Így tulajdonképpen amit látunk, csupán egy magával ragadó illúzió, ami ismét egyaránt írható a alacsony költségvetés és a zseniális alkotó munka javára.

Texasi Láncfűrészes Mészárlás kötelező motívumok #5:
Fuss az életedért
Ez a szekció nem más mint egy hullámvasutazás a pokolban, hősnőnk rohan és síkit, először a sötét erdőn át, majd betér gyilkosunk otthonába ahol annak mumifikált nagyanyjától és élőhalott nagyapjától (akit amúgy egy 18 éves fiú játszott) próbál segítséget kérni, mígnem teljes hisztériájában kiveti magát az ablakon.

Texasi Láncfűrészes Mészárlás kötelező motívumok #6:
A megbízható idegen/hamis barát
Miután Franklint nyilvánvalóan meggyilkolták, Sally a a The Last Chance benzinkútra rohan ahol a Kasszandra effektusból jól ismert Drayton várja, akiben nem csak Sally de a nézők is megbíznak, mígnem az összeveri egy seprűvel, megkötözi, zsákot húz rá, és végül visszaszállítja a Sawyer házba.

Texasi Láncfűrészes Mészárlás kötelező motívumok #7:
Az utolsó vacsora
Együtt a család, Drayton hazajött a munkából, a stoppos is hazavánszorgott (és végleg egyértelművé válik, hogy a temetői vandalizmusért a stoppos a felelős), Leatherface pedig mint háztartásbeli várja a hazatérőket, még az élőhalott nagypapát is lehozzák az emeletről.
A vacsorajelenet különlegessége, hogy bár úgy tűnik az éjszakában járunk, fényes nappal forgatták a szűkös idő miatt. Odakint 40 fokos verőfényes nap volt, és a feketére elfüggönyözött szoba, úgy szívta magába a meleget, hogy a tányérokon lévő ételek szabályosan rothadni kezdtek.
Sally Hardesty itt már a teljes őrület határán lebeg, akárcsak a néző, a vacsora jelenet akár egy pszichopata Alice csodaországban jelenet is lehetne, csak ezúttal Alice egy székbe kötözve várja, hogy nagypapa bevégezze rajta azt, amit a család elkezdett. Bár a nagypapa fénykorában a legjobb volt a vágóhídon, sőt ahogy Drayton mondja:

"...hatvanat csinált ki öt perc alatt... Sőt, még több lett volna, ha a többiek gyorsabban pakolják el előle a döglött marhákat."


Természetesen a Nagypapa fénykora már odaveszett, és miután többszöri próbálkozásra sem sikerül, nem hogy megölnie de olykor még el sem találnia Sallyt, az újfent kiveti magát az ablakon és elrohan.


Texasi Láncfűrészes Mészárlás kötelező motívumok #6:
Utolsó fejezet: És elszabadul a pokol...
Sally a főút felé rohan, ám a stoppos könnyűszerrel utoléri, és pofozgatni, valamint borotvájával vagdosni kezdi a lányt, amíg egy arra érkező kamion halálra nem gázolja. A kamionsofőr próbálja megvédeni hősnőnket, melynek hevében egy svéd fogót vág Leatherface fejéhez, aki elesik és tulajdon lábába vág a fűrésszel. Végül Sallyt egy újabb arra járó veszi fel autója platójára.

Texasi Láncfűrészes Mészárlás kötelező motívumok #7:
Chainsaw Dance
A zárójelenetben a vérben fürdő Sally hisztérikusan nevet ahogy látja távolodni a láncfűrésszel piruettező Leatherfacet. Az ebben a jelenetben látható "tánc" kultikussá nőtte ki magát, s a legújabb feldolgozásokon kívűl szinte minden egyes folytatás emléket állít ennek.

Folytatása következik...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése