Úton a minimalizmus felé

"Neked átmosták az agyadat."
Kaptam meg ma délután egyik kollégámtól, mikor rajtakapott, hogy a minimalizmusról olvasok munka közben.Felmerül bennem a kérdés, hogy miért kapom meg minden alkalommal, mikor a jelenlegi normáktól eltérő gondolkodásmódot kezdek követni, hogy átmosták az agyamat.
Azt hiszem kicsit előre szaladtam.

A Steampunk és testvérstílusai. II. Rész - Mi a Tatterpunk?

A Tatterpunk jelenleg körülbelül annyira ismert stílus mint 10 éve a steampunk volt. Pedig ugyanúgy itt van, létezik. Valaki kitalálta és sokan mások felvették a fonalat, hogy kiterjesszék ezt az irányzatot is. 
Azonban az esetek nagy részében ha valaki lát egy Tatterpunk (vagy esetleg Stitchpunk) alkotást vagy azt fogja mondani, hogy ez Steampunk vagy azt, hogy ez Wasteland, pedig igazából egyik sem. 
Azért mondják, hogy Steampunk, mert általában klasszikusan elegáns és viktoriánusan dekadens, erősen retrofuturisztikus beütésű ami tökéletesen lehetetlenné a teszi a korszak meghatározását. És Wastelandnek hívják, mert a viktoriánus elegancia olyan poszt apokaliptikus környezetben illetve tálalásban jelenik meg ami a Mad Max és egyéb efféle világok hangulatát hozza magával.A Tatterpunk azonban mint mondtam egyik sem, nem Steampunk, mert nem egy alapvetően gőzenergia által uralt világban játszódik és nem csak és kizárólag viktoriánus környezetben, illetve nem Wasteland mert az alapszituációk általában sokkal nyugodtabbak, kialakult kolóniákról, városokról beszélünk, ahol már-már hétköznapi élet folyik, a konfliktusok pedig nem valamiféle energiahordozó vagy kinccsé dicsőült létszükséglet (olaj, ivóvíz stb.) miatt törnek ki, sokkal inkább személyes indíttatásúak. 

Steampunk társstílusok, I. rész. DIESELPUNK

A testvérstílusok közül talán a legelterjedtebb és legjobban kiépített a steampunk mellett. Az egyik legkülönösebb, hogy bár szinte tökéletesen más világot mutat be mint a steampunk, nagyon gyakorta keverik össze vagy cserélik fel őket.

Mi a Steampunk?

Az alapszituáció jól ismert, az ipari forradalom nem állt meg a gőz energia máig ismert felhasználási módjánál, a vonatok, hajók és szövőgépek után, a gőz elkezdett autókat, repülőket, űrhajókat, számítógépeket meghajtani, és így tovább. Tehát az emberiség már a viktoriánus korban elérte a ma ismert technológiai fejlettséget és túl is tett rajta, az olyan vívmányokkal, mint a teleportálás vagy az időutazás, melyek jól ismert elemek ebből a világból. Ha tíz évvel ezelőtt tesszük fel a kérdést, mi a steampunk, az egyszerű válasz a következő lett volna: egy cyberpunk alstílus. Ma már a Steampunk nem írható körbe ilyen egyszerűséggel, a pusztán irodalmi műfaj attribútumát is teljesen levetkőzte, ha ma megkérdezik mi ez, a legegyszerűbb azt mondani életstílus, szubkultúra és meg is vagyunk. Amit fontos tudni: -A steampunk a gőz energiára épül, a legszorosabban hozzá köthető testvérstílus a clockpunk, ugyanis mindkét világ alapvetően mechanikus szerkezetek által kel életre. -A stílus a viktoriánus korszakot tartja sajátjának ami szigorúan véve Viktória királynő uralkodási ideje tehát 1837-1901. Bár sokan hiszik, de földrajzi szinten nem létezik határa, így nem csak a viktoriánus korabeli angliai ruházat minősül autentikusnak. A lényeg a mikor, és nem a hol.

Egy fiúról avagy "Bubba" Sawyertől, Thomas Hewittig

Második rész

Azok akik túlélték az előző bejegyzést, most választ kapnak arra, hogy ez a bejegyzés miért is az "Avagy hogyan nőttek fel a horrorfilmek" alcímet kapta.

1974-ben Tobe Hooper és Kim Henkel valami legendásat alkottak, mely azóta több folytatást illetve feldolgozást is megélt.
1986- ban szintén Tobe Hooper foglalta el a rendezői széket, és megalkotta a folytatást, majdnem onnan folytatva ahol az előző véget ért. A második rész nem pusztán folytatás, de egyfajta karikatúrája az első résznek. Innen származik a kultikus mondat: "A láncfűrész családtag".
1990 -ben megismertük Bőrpofá-t. És a Sawyer család egy egészen új ágát. Aki látta nem feledi Viggo Mortensen-t a habos babos köténykéjében.
1994-ben ismét egy új ágát ismerjük meg a hőn szeretett Láncfűrészforgató családunknak. Itt René Zellweger még mint végzős diáklány sikít, miközben a félig gépesített Matthew McConaughey zaklatja. A filmet írta és rendezte az első rész óta homályba burkolozó Kim Henkel.

És eljöve az úr 2003. esztendeje.
Ahogy annak idején a 74-es film első volt a slasher horrorok között, a 2003-as remake első volt a horrorklaszikusok remakjei között.
Kim Henkel és Tobe Hooper azonban, valószínűleg a sok folytatás által eléggé szétzilálódott történetszál miatt, nem hagyták magától továbbrobogni a szekeret, és mint producerek szálltak be az alkotói munkába.

Texasi Láncfűrészes Mészárlás (2003) - Avagy hogyan nőttek fel a horrorfilmek, második rész

Egy fiúról avagy "Bubba" Sawyer-től, Thomas Hewittig

Avagy hogyan nőttek fel a horrorfilmek.

Azok az olvasóim akik jártasabbak a horrortörténelemben, már a címből rájöttek, hogy most bizony a mára már kult klasszikusnak számító, és számos folytatást megért The Texas Chainsaw Massacre - ről, (számunkra; A Texasi Láncfűrészes Mészárlás) lesz szó.

Joggal merül fel a kérdés, hogy a megannyi slasher horror közül, miért pont ez az amit össze kellene hasonlítani a remake-ével. A válasz egyszerű, a Texas Chainsaw Massacre nem csak egyszerűen a legnagyobbak között van, de az első legnagyobbak között. 1974-es megjelenésével megelőzte a kikészített álarcú Michael Myers-t (1978), a hokimaszkos zombit, Jason Voorheest valamint a kedves Édesanyját(1980) és mindenki kedvenc mumusát Freddy Kruegert is, aki majd 10 évet várt mígnem előbújt a szekrényből (1984).

Figuraismertetők no. 1: Billy the jigsaw puppet

Mivel meglepetten konstatáltam, hogy egy féléve nem hagyta el új bejegyzés klaviatúrámat, ezért úgy döntöttem éppen ideje lefújni a port a blogról, és feltenni valami újat. Ám mivel elmélkedéseimből már kaptatok ízelítőt jobbnak láttam a másik rendeltetést életre hívni, tekintve, hogy eredetileg főleg figura és egyéb holmik ismertetésére nyitottam a blogot.


Nyilván senki előtt sem ismeretlen a méltán hírhedt Fűrész sorozat (nem tudom merjem-e saganak nevezni, ugyanis a twájlájt óta ez a szó sokat veszített értékéből), és akkor ki ne emlékezne Tobin Bell-re úgy mint Jigsaw-ra vagy a feliratok és szinkronok furcsa különbségéből adódóan akár "Kirakós"-ra vagy "Fűrész"-re. Természetesen minden nagy antihősnek van egy bűntársa Jokernek ott van Harley Quinn, a Gonosz Nyugati boszorkánynak a szárnyas majmai és Mr Burns-nek pedig Mr Smithers, így értelemszerű, hogy Jigsaw-nak is kellett egy bűntárs. Természetesen itt nem a labilis Amandáról vagy a szociopata Hoffman nyomozóról van szó, de még csak nem is a

*SPOILER*

zseniális Dr. Gordon-ról.

*SPOILER VÉGE*

Itt egy olyan bűntársról van szó, aki tényleg mindent megtesz, bátran vállalja a csali szerepét, némán tűri a bántalmazást, bármikor kész egy morbid tréfában részt vállalni, saját arcát fedi fel, hogy mestere kiléte titokban maradjon, s ha kell nem rest feláldozni magát a cél érdekében.
Igen ez Billy.
Ha valamire nyilvánvalóan mindenki emlékszik a filmekből a több száz liter vér mellett az Billy.
A figura maga egy marionettbábúval kombinált hasbeszélő figura, ami leginkább egy sötét kabaré porondmesterére/bohócára emlékeztet minket, ám néhány deathmetal vagy goth banda frontembereként is helytállna.

Naplórészlet - Fehér nyúl szindróma

Az alábbi bejegyzés személyes élményekre épül, ám ettől függetlenül igyekeztem megtartani elbeszélői stílusom és nézőpontom tárgyilagosságát.

A kifejezést magam állítottam fel, a nem régiben hatalmába kerített szorongás deklarálására, amennyiben úgy érzi Nyájas olvasó, hogy a következőkben általam vázolt tünetegyüttesnek van lejegyzett meghatározása, kérem ne habozzon tudatni velem!

A szindrómának nincsenek külső jegyei, a külvilág számára abszolút érzékelhetetlen lefolyású és a páciens is csak az úgymond végső stádiumban érzékeli meglétét, ami abból eredeztethető, hogy az un. betegségnek csupán egy szimptómája.
A egyetlen tünetet a páciens az ébrenlét bekövetkezésével észleli, ugyanis az álom az az állapot amibe a szorongásos félelem észlelhetővé válik. Ezen szimptóma nyilvánvalóvá teszi, hogy a betegség gyökerei a tudatalattiban rejteznek.
A betegség tünetei természetesen nem állandó jellegűek, sőt kifejezetten epizodikusak, ugyanis a tünetek csupán egy felfokozott érzelmi állapot, egy megnövekedett adrenalin szint hatására jelentkeznek, amelyet egy a páciens által fontosnak tartott találkozó, társadalmi esemény vagy egyéb történés idéz elő.

Ők is csak ... bohócok

A gonosz bohócok is vágynak a szeretetre!
Tudom rossz vicc de lásd John Wayne Gacy esetét...

Érthetetlen félelmeink: A Coulrophobia

"A Coulrophobia abnormális vagy szélsőséges félelem a bohócoktól. Bár gyakori kifejezés, a pszichológiában nem használatos."A félelem maga évszázados múltra tekint vissza, bár először 1990-ben írták le, a kifejezés a görög koulon (végtag, gólyaláb) szóból származik. A bohócok mindig is ott voltak a történelem során az ókori Róma gladiátoraitól a középkor torzszülöttein keresztül, korunk festett arcú nevettetőiig, és ha jobban belegondolunk a félelem nem is annyira irreális. A szakvélemények szerint a félelmet egy gyermekkori rossz élmény váltja ki főként, mindemellett fő félelem forrásként a bohócok sminkelt arcát és ezzel eltúlzott vonásaikat jelölik meg, bár személy szerint elvétetnek találom ezen feltevés ugyanis a nők is hajlamosak túlzásba vinni a sminkelést (itt főleg az idősebb hölgyekre kell gondolni, amint kikenve kifenve nekiindulnak a piacnak). Visszatérve a gyermekekhez, a bohócok játékát szokták felelőssé tenni, ugyanis legtöbbször egymást figurázzák ki és bántalmazzák ami téveszméket okozhat a gyermekben. Bár nem hiszem hogy a bántalmazás és gúnyolódás csírája inkább egy bohóc mintsem az otthoni környezet hatására alakulna ki a gyermekben (ha kialakul természetesen), de ez már sokkalta reálisabb félelem alapnak vehető. A gyermekek tanulási módszere igen összetett logikai kapcsolatokból épül fel, amelyeket felnőtt fejjel nehezen vagy egyáltalán nem vagyunk képesek átlátni, ám az valószínűleg mindenki számára nyilvánvaló, hogy ha a gyermek azt látja amint a bohóc egy hallal veri el társát míg az nem könyörög irgalomért, akkor ugyancsak valószínű, hogy a renitens figura nem mint barátságos alak fog megjelenni a gyermek későbbi asszociációiban, s mivel a gyermeki fantázia mindennél hajlamosabb a túlzásra, még groteszkebbé fog tenni egy amúgy sem hétköznapi lényt, ami nem csoda ha álmatlan éjszakák sorozatához és akár felnőttkort is végigkísérő szorongásos félelemhez vezet.


The Evil Clown by ~chiaroescuro on deviantART

Tárgyfetisizmus-avagy a ragaszkodás, mi öröktől való

...avagy a gyűjtő szenvedély filozófiája.
Mindnyájunkba bele van kódolva valami módon, hogy ragaszkodunk ahhoz amink van, még ha nem is kivétel nélkül minden tárgyunkhoz. Nyilvánvalóan mindenkinek van legalább egy olyan tárgya amihez foggal körömmel ragaszkodik, ez normális esetben nem merül ki egy tárgyban, hanem komplett tárgykört von maga után, ami egyszerre lehet szervezett és szervezetlen. Itt konkrétan a szervezetlenség egy szélesebb körű szervezettségi rendszert jelent. Szervezett alatt tehát egy konkrét gyűjteményt értünk, ami egy témában tartalmaz tárgyakat és szervezetlen alatt pedig olyan tárgyakat amik nem egymáshoz sokkal inkább hozzánk kötődnek, egyfajta emlék útján, tehát itt a tárgy már szimbolikusabb értelmezést kap, mint egy gyűjtemény esetében, hiszen itt a tárgy egyfajta emlékeztető, eseményhez vagy személyhez kapcsolhatóan.
Idővel minden tárgy kifekszi a maga helyét, tehát ha hosszú időt töltünk velük akkor szimbólummá emlékké válnak, amitől általában nem szívesen válnánk meg.

Tim Burton - Vincent

Vincent Malloy is seven years old,
He’s always polite and does what he’s told.

For a boy his age he’s considerate and nice,
But he wants to be just like Vincent Price.

He doesn’t mind living with his sister, dog and cat,
Though he’d rather share a home with spiders and bats.

There he could reflect on the horrors he’s invented,
And wander dark hallways alone and tormented.

Vincent is nice when his aunt comes to see him,
But imagines dipping her in wax for his wax museum.

He likes to experiment on his dog Abercrombie,
In the hopes of creating a horrible zombie.

So he and his horrible zombie dog,
Could go searching for victims in the London fog.

His thoughts aren’t only of ghoulish crime,
He likes to paint and read to pass the time.

While other kids read books like Go Jane Go,
Vincent’s favorite author is Edgar Allen Poe.

One night while reading a gruesome tale,
He read a passage that made him turn pale.

Such horrible news he could not survive,
For his beautiful wife had been buried alive.

He dug out her grave to make sure she was dead,
Unaware that her grave was his mother’s flower bed.

His mother sent Vincent off to his room,
He knew he’d been banished to the tower of doom.

Where he was sentenced to spend the rest of his life,
Alone with a portrait of his beautiful wife.

While alone and insane, encased in his tomb,
Vincent’s mother suddenly burst into the room.

“If you want to you can go out and play.
It’s sunny outside and a beautiful day.”

Vincent tried to talk, but he just couldn’t speak,
The years of isolation had made him quite weak.

So he took out some paper, and scrawled with a pen,
“I am possessed by this house, and can never leave it again.”

His mother said, “You’re not possessed, and you’re not almost dead.
These games that you play are all in your head.

You’re not Vincent Price, you’re Vincent Malloy.
You’re not tormented, you’re just a young boy.”

“You’re seven years old, and you’re my son,
I want you to get outside and have some real fun.”

Her anger now spent, she walked out through the hall,
While Vincent backed slowly against the wall.

The room started to sway, to shiver and creak.
His horrid insanity had reached its peak.

He saw Abercrombie his zombie slave,
And heard his wife call from beyond the grave.

She spoke from her coffin, and made ghoulish demands.
While through cracking walls reached skeleton hands.

Every horror in his life that had crept through his dreams,
Swept his mad laugh to terrified screams.

To escape the madness, he reached for the door,
But fell limp and lifeless down on the floor.

His voice was soft and very slow,
As he quoted The Raven from Edgar Allen Poe,

“And my soul from out that shadow floating on the floor,
Shall be lifted –Nevermore!”